не се спирай никога, не се спирай никога вече
ако тръгнеш, не се спирай никога вече!

ще има кой да ти помогне и кой да ти попречи
ще има такива, които не разбират всичко
ще има такива, които ще се обърнат, защото не са достатъчно силни
ще има такива, които ще останат с теб докрай

не се спирай никога, не се спирай никога вече
ако тръгнеш, не се спирай никога вече!

който и да те е търсил, виж в огледалото
не се опитвай да бъдеш този, който не си
ако стигнеш до кръстопът, по-добре един честен враг,
отколкото един добър приятел, който ще те изостави

не се спирай никога, не се спирай никога вече
това е животът ти, не се спирай никога вече!

~

Korál - Ne állj meg soha

ha magasabbra vágysz, nyugtalan szivvel
indulj el ameddig nem késõ
látványos ugrásra nem számíthatsz már
de vár rád a következõ lépcsõ

ne állj meg soha, ne állj meg soha már
ha elindultál ne állj meg soha már!

lesz aki segít, lesz aki gátol
lesznek kik az egészet nem értik
lesz ki visszafordul, mert nem elég erõs
lesz aki veled marad végig

ne állj meg soha, ne állj meg soha már
ha elindultál ne állj meg soha már!

bárki megkisért nézz a tükörbe
ne probállj az lenni ki nem vagy
ha válasz úthoz érsz, jobb egy õszinte ellenség
mint egy jóbarát aki holnapra elhagy

ne állj meg soha, ne állj meg soha már
ez az életed, ne állj meg soha már!

akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?
a földre bukni és az égre nézni fel?
akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
s nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?

akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
és arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
és lángra gyúlni fázós, fehér reggelben
a hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
hogy szóra bírni más ne tudja senki sem

akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
és arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

van az úgy, hogy semmi sem jó
és van az úgy, hogy lenni sem jó
hát gyere mondd, hogy akarod még!
és ezer év sem téphet szét

akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet
akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?

akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
és arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

van az úgy, hogy semmi sem jó
és van az úgy, hogy lenni sem jó
hát gyere mondd, hogy akarod még!
és ezer év sem téphet szét…

Имам повод да черпя… (пу-пу, да не ми е уроки!) — заминавам!

бавно допиваш последната глътка
още една бира… а още една?
не искаш, не, „няма нужда, не ставай такава“
каква? [...]
като в запушен бар…
неприятно! [...]

[много дълго триеточие]
Segítség! Segítség!

– какво изпитваш?
– отвръщение!
какво безумие!
колко повече очарование има
в ежедневните разговори на чужд език,
който учиш, но все още не разбираш добре
комини, комини, комини!
и къде изчезна приятното усещане
след срещата с колегите? [...]
този дим така души, така наежва!
като че ли и ти си част от това, част от това…
слушай, аз може би да те чакам отвън?!

Из уеб пространството се намират некадърни (чисто съдържателно) преводи на български, вероятно преводи на английски преводи, или кой знае… Ето един груб, но все пак по-правилен превод от унгарски:

веднъж слънцето така се измори, [чe]
заспа в скута на дълбоко зелено езеро
хората ги болеше от тъмнината
то ни съжали, дойде сред нас

да, дойде едно момиче с перлени коси
сънувах или може би бе истина
такива станаха земята, небето
зелено и синьо, както преди
да, дойде едно момиче с перлени коси
сънувах или може би бе истина

събуди се зората, тя вкъщи се прибра
зад сини планини, сред цветя
малък син слон* приказка разказваше:
в красивата ѝ перлена коса спи светлината

да, живее едно момиче с перлени коси
сънувах или може би бе истина
перлената [й] коса оттогава
стига до дълбините на морето

когато си много самотен
ще падне при теб една малка звезда
и нека белоснежни перли те водят,
както добрия скитник — белите камъни

да, събуди се, момиче с перлени коси!
сънувах или може би бе истина
нас чака зад перлите си
между небето и земята

да, вика ме едно момиче с перлени коси
сънувах или може би бе истина
мен чака зад перлите си
между небето и земята
да, вика ме едно момиче с перлени коси
сънувах или може би бе истина

превод: Виша Ангелова

За оригиналния текст погледнете тук.

*малък син слон — може да се предположи, че става дума, за George Molnar (по унгарскому — Molnár György), китаристът на групата, чийто псевдоним е „Слонът“ (Elefánt)

Lyubena vendégségbe jött hozzám és együtt megnéztük a fényképeket Budapestről. Meséltem-e neki Daniról? Igen, volt az is. De ő már tudott mindent. :)
Érzelmes: +3

Anyukámmal sétáltunk egy kicsit, leültünk egy cukrászdában és beszéltünk az életünkről, a világunkról és minden másról.
Érzelmes: +2

Útközben, amikor hazafelé jártam, beleheltem a kellemes, friss, eső utáni levegőt. Majdnem a Rozsené. Meggondoltam. A következtetés az, hogy „Life goes on!“ és soha sem tudod mi történhet… Ilyen türelmetlenül várom őt! Vonzás, vonzás, vonzás!
Érzelmes: +1

Szeretek szeretni. :) Az alkalom — 2 hét múlva!
Érzelmes: +3

Az összesen: +9

Лайко Феликс е невероятен цигулар!
И така ме е яд, че не отидохме на концерта…

от това съм уморен
още чувам гласовете ви
от това съм уморен

хей, пролетни ветре! изпрати миналото ни!
хей, пролетни ветре! по дяволите, трябва ни дъжд!
хей, пролетни ветре! изпрати миналото ни!
хей, пролетни ветре! издухай мръсотията!

тотално брутален съм
щом мисля за вас
тотално брутален съм

не ми трябва новият свят
който ми предлагаш
не ми трябва новият свят

лицемерния ви екран
настъпи вече краят
лицемерния ви екран

в сянката на картечницата
съмнявай се в истината
в сянката на картечницата

хей, пролетни ветре! изпрати миналото ни!
хей, пролетни ветре! по дяволите, трябва ни дъжд!
хей, пролетни ветре! изпрати миналото ни!
хей, пролетни ветре! издухай мръсотията!

тотално брутален съм
щом мисля за вас
тотално брутален съм

не ми трябва новият свят
който ми предлагаш
не ми трябва новият свят

~

jó reggelt, szép jó reggelt!
a nap is épphogy felkelt
jó reggelt, szép jó reggelt!

attól, hogy fáradt vagyok
még hallom a hangotok
attól, hogy fáradt vagyok

hey, tavaszi szél! a múltunk elkísér!
hey, tavaszi szél! be kéne az esõ!
hey, tavaszi szél! a múltunk elkísér!
hey, tavaszi szél! fújd el a mocskot!

totálbrutál vagyok
ha rátok gondolok
totálbrutál vagyok

nem kell az új világ
amit nekem kínálsz
nem kell az új világ

képmutató képernyõtök
a vég már elkezdõdött
képmutató képernyõtök

géppuskák árnyékában
kétely az igazságban
géppuskák árnyékában

hey, tavaszi szél! a múltunk elkísér!
hey, tavaszi szél! be kéne az esõ!
hey, tavaszi szél! a múltunk elkísér!
hey, tavaszi szél! fújd el a mocskot!

totálbrutál vagyok
ha rátok gondolok
totálbrutál vagyok

nem kell az új világ
amit nekem kínálsz
nem kell az új világ

you let me down without a word
today your memory returned
and now I’m walking down the street
in silver rain

not a trace was left behind
though I searched I couldn’t find
reflections of the golden hours
in silver rain

when you lay down by my side
my life was filled with golden light
now the hope is gone
like the starlight at the dawn
faded like a star in the misty morn
in the misty dawn

high above me in the sky
clouds of memories drift by
and the rain keeps falling down
silver rain

voltam New Yorkban
reptéren Londonban
Berlinben lassú volt a fény
imbolygott Amszterdam
és hess jött Marrakech
Párizsból sms
szikrázott Velence
Varsóban a fűszeres lány
aki eladó
de én nem Bem apó
halló halló halló
hallucináció

csak a szerelem eleven elemem
valahol elveszett
veszettül keresem
sehol se talállak téged életem

voltam keleten
jártam nyugaton
déli legelőn
északi ugaron
sorstalan utakon
fejvesztve kutatom őt
nem tudom hol lakom

itt lesz a szekrényben
a kávés csészében
vagy tán a szőnyeg alatt
az ajtó mögött nem néztem
egy sötét sarokban
nyilvános wc-ben
a körúton egy kávéházban
budai erkélyen
jaj hívok nyomozó
mer’ én nem Columbo
halló halló halló
halucináció

csak a szerelem eleven elemem
valahol elveszett
veszettül keresem
sehol se talállak téged életem

voltam keleten
jártam nyugaton
déli legelőn
északi ugaron
sorstalan utakon
fejvesztve kutatom őt
nem tudom hol lakom